Az indulás

Hazaérve, gyorsan térképet kerestem. Valahogy tudtam, hogy valami az utolsó pillanatban fog az eszembe jutni. Felálltam az íróasztalomtól és biciklire pattantam. Kicsivel később találkoztunk  Baluék  háza előtt. Ki a szabadnapján, ki az iskolából vagy munkából érkezett. Már mindannyian vittük a saját dolgainkat, de még hátra volt az igazi súlyok szétosztása. Az elemózsiát és a ponyvákat és a bográcsot elosztottuk majd lesiettünk a buszpályaudvarra.

Útközben

Ott meglepődve láttuk, hogy mégiscsak még várnunk kell, így kicsit később, de nem megcsúszva vettük az utunkat Kőszeg felé. A zötykölődős út végén vidáman pattantunk le a járműről és a kék kereszten a HétVezér forrás felé indultunk.Még világosban értünk oda.

Élmények a portya során

Megcsodálva a szépséges völgyet, felfedeztük az elhagyatott laktanyát is. Tüzet raktunk és elköltöttük esti étkünket. Napnyugta után az őrs meglepetésére egy vendégünk is volt, hiszen az első éjszakára csatlakozott Kuti-Vincze Dani a 735. Reményik Sándor cserkész csapatból.

Másnap reggel a felkelés és reggeli után teli vizes palackokkal megrakodva indultunk el az Alpannonia úton a Szikla forrás és a Stájer házak irányába. Egy rövidebb pihenő után már csak a Hörmann forrásnál álltunk meg, ahol szintén megnéztük a laktanyát és olvashattunk a Hörmann forrás történetéről és a Kőszegi hegység világáról is. Rövid gyaloglás után értünk fel a 882 méter magas Írott kőre. A látvány ami fogadott minket ámulatba ejtett, hiszen az egész Kisalföldet beláttuk.

 

Mit is ettünk?

Miután szabaddá vált a tűzrakóhely azonnal nekiláttunk a rizses hús elkészítésének. Hatalmas mázlink volt, mivel az előre felkockázott és lefagyasztott hús nem olvadt ki, így szombat estére is kellően friss maradt.

  A főzés remekül indult, de a végeredménnyel nem voltunk teljesen megelégedve, hiszen a rizs nem lett tökéletes. Az éjszakát már a kilátóban töltöttük.

Az utolsó nap és a hazaérkezés

  Hajnalban már az Osztrák biciklizők és futók zajára keltünk, akik már 6 és 7 óra között sportoltak. Mi sem voltunk restek, ezért felkeltünk és Kőszeg felé vettük az irányt. A Hármashatár hegyen, a Kendigen és a Kopasz Kendingen vezetett utunk, majd a Szabó hegyen ereszkedtünk le. Kőszegen még rég nem látott barátokkal is összefutottunk, akiket még a Kerületi Nagytáborban ismertünk meg. Gyors búcsút kellett intenünk, mivel a buszunk robogott tovább Szombathelyre és végül vasárnap délután érkeztünk meg a zuhogó esőben mosdó Sopronba.

A portyát mindannyian élveztük és az őrs összes tagja jelen tudott lenni. Élményekkel gazdagodva és boldogan rogytam le otthon az íróasztalom elé, pont oda, ahonnan még pénteken elindultam.

 

Szücsy Vazul 2017 06.05.